1944
A büdszentmihályi zsidó lakosság deportálása
1944. április 14-én reggel 5 órakor a községi hatóság a közhírré tételnek szokásos módján - kördobolás útján - közölte a lakossággal, hogy a zsidók nem hagyhatják el otthonukat. Kevéssel ezután a helybeli csendőrség -az úgynevezett községi hitesek, továbbá levente ifjak, leventeoktatók és az antiszemita érzelmeiről ismert Máté Mihály tanító, légoltalmi parancsnok segítségével- a zsidó iskola területére hajtotta durva módon a zsidó lakosokat. A délután folyamán 20-30 kirendelt szekér igénybevételével beszállították őket Nyíregyházára, illetve e városhoz tartozó nyírjes-tanyai és a Varjúlapos-pusztai gyűjtőtáborokba. Itt a legembertelenebb viszonyok között, minden higiéniát nélkülözve, elégtelenül élelmezve, nagy összezsúfoltságban egy hónapot töltöttek, szinte állati sorsban. Május 17. és június 6. között, miután a csendőrök előbb kifosztották őket - nyolcvan-száz főt szorítva be egy-egy tehervagonba - étlen, szomjan Auschwitzba deportálták őket….A deportálás idején, beleértve a már távollevő munkaszolgálatosokat is, 652 volt a büdszentmihályi zsidóság létszáma. Közülük mindössze 91 élte túl a katasztrófát, a többiek - tehát 561 fő- mártírhalált szenvedtek, illetve a munkaszolgálat poklában pusztultak el. Vértanú halált halt tehát a büdszentmihályi zsidó közösség több mint 86%-a.
Forrás: Harsányi László: A büdszentmihályi hitközség története. A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének Kiadása, Budapest, 1976, 160. oldal