Idővonal

Kabay János temetése

1936. február 1-én temették el Kabay Jánost a budapesti Farkasréti temetőben. Az Alkaloida gyár dolgozói nem tudtak részt venni a temetésen, mivel a munka nem állhatott meg, de tiszteletükről és együttérzésükről közösen biztosították a családot. Erről így ír Kelp Ilona a gyár munkásainak küldött köszönőlevelében:

"Köszönettel megkaptam mindnyájuk részvétnyilatkozatát. Tudom, hogy a hideg papír nem tudta azt kifejezni, amit éreztek, s tudom, hogy ha lehetett volna, mind itt lettek volna a koporsója mellett, hogy utolsó útjára kísérjék. Tudomásomra jutott, hogy a munkásság a koszorú megváltására összegyűjtött összeget a gyári özvegyeknek juttatta. Ez olyan szép és megható, hogy sírnom kellett, amikor meghallottam. Mintha csak ő sugallat volna maguknak, annyira az ő akarata szerint cselekedtek. Hiszen a külső cifraságoknál neki ezerszer jobban esik az, hogy azokat segítik, kiket ő már nem tud segíteni. Én és gyermekeim mindig szeretettel gondolunk vissza mindnyájukra, s azokra a szép, boldog esztendőkre, amelyeket a gyárban töltöttünk, s kérem magukat, őrizzék meg az emlékezetét úgy, ahogy ott élt közöttünk, jókedvűen, fiatalon, tele munkakedvvel, akarattal és mindig előre-törve, a szívében tele jósággal és emberszeretettel."

Forrás: John J. Kabay: Kabay János magyar feltaláló élete

A büdszentmihályi zsidó lakosság deportálása

1944. április 14-én reggel 5 órakor a községi hatóság a közhírré tételnek szokásos módján - kördobolás útján - közölte a lakossággal, hogy a zsidók nem hagyhatják el otthonukat. Kevéssel ezután a helybeli csendőrség -az úgynevezett községi hitesek, továbbá levente ifjak, leventeoktatók és az antiszemita érzelmeiről ismert Máté Mihály tanító, légoltalmi parancsnok segítségével- a zsidó iskola területére hajtotta durva módon a zsidó lakosokat. A délután folyamán 20-30 kirendelt szekér igénybevételével beszállították őket Nyíregyházára, illetve e városhoz tartozó nyírjes-tanyai és a Varjúlapos-pusztai gyűjtőtáborokba. Itt a legembertelenebb viszonyok között, minden higiéniát nélkülözve, elégtelenül élelmezve, nagy összezsúfoltságban egy hónapot töltöttek, szinte állati sorsban. Május 17. és június 6. között, miután a csendőrök előbb kifosztották őket - nyolcvan-száz főt szorítva be egy-egy tehervagonba - étlen, szomjan Auschwitzba deportálták őket….A deportálás idején, beleértve a már távollevő munkaszolgálatosokat is, 652 volt a büdszentmihályi zsidóság létszáma. Közülük mindössze 91 élte túl a katasztrófát, a többiek - tehát 561 fő- mártírhalált szenvedtek, illetve a munkaszolgálat poklában pusztultak el. Vértanú halált halt tehát a büdszentmihályi zsidó közösség több mint 86%-a.

Forrás: Harsányi László: A büdszentmihályi hitközség története. A Magyar Izraeliták Országos Képviseletének Kiadása, Budapest, 1976, 160. oldal

56-os forradalom Tiszavasváriban

A budapesti események az ország keleti részét sem hagyták érintetlenül. Szinte mindenütt azonos időben egy-egy spontán tüntetés elegendő volt ahhoz, hogy a régi hatalmat megfutamodásra kényszerítsék. Tiszavasváriban október 26-án a szovjet emlékmű megrongálásával kezdődött meg a forradalom, majd ezután a gazdasági- és ipari üzemekben folytatódott, amely helyeken kitűzték a címer nélküli, lyukas zászlót és forradalmi beszédeket mondtak.Forrás: Dr. Lénárt Béla: Tisza-menti forradalom 1956 (2006.) Bűdön a Vasvári szobornál este tüntetést tartottak, október 27-én délelőtt a piactéren mintegy 1500–2000 főnyi tömeg jelenlétében megkezdődött a forradalmi tanács választása, ami néhány napon belül fel is állt. A forradalmi események alakítói helybéliek voltak, munkások, pedagógusok, földművesek.

Forrás: Dr. Lénárt Béla: Tisza-menti forradalom 1956 (2006.)

Épül "új" Józsefháza

1956-ban épültek meg a ma ismert Józsefháza (új-, vagy alsó Józsefháza) első épületei, ekkor még víz és villany bekötése nélkül költözhettek be az első családok. Lásd erről a helyi közösséggel készített kisfilmünket az alábbi linken: https://youtu.be/gObFP-BGbGQ?t=93

Népzenekutatók a Széles-Keskeny utcában

1957-ben és 1983-ban a településre népzenekutatók érkeztek, akik felvették és lekottázták a helyi cigány népdalokat, amik megtalálhatóak a Zenetudományi Intézet (online) Hangarchívumában. Tiszavasváriból összesen 66 dal található meg a gyűjteményben.

Az archívumban a híres Haga féle cigányzenekartól is hallhatóak felvételek, de nagyon sok más tiszavasvári lakos éneke is meghallgatható. A képen az akkor 27 éves Rostás György által felénkelt Elmentem én a vásárba című dal kottája látható, illetve a felvételhez kapcsolódó egyéb adatok. A dalt ide kattintva lehet eredetiben meghallgatni.

Az 1956-os forradalom megtorlása

A forradalom megtorlása során 1958-ban a Legfelsőbb Bírósága ítélete alapján Dr. Alföldi Zoltán és társai perében 11 embert ítéltek el:

Dr. Alföldi Zoltán – ügyvéd, a Tiszavasvári Alkaloida Gyár beruházási vezetője | Kerekes Béla - Szabolcs vármegyei Gazdasági Felügyelőség segédfelügyelője | Lénárt Béla - a Tiszavasvári Általános Iskolarajz és földrajz szakos tanára | Dr. Király Lajos - Tiszalöki MÁV állomás főnökei | ifj. Szabó István - volt reformátuspapnövendék, bölcsész, gazdálkodó | Gombás András – pedagógus, kisiparos | Ad Kovács László – gazdálkodó paraszt | Vincze József – vasúti munkás | Lénárt István – MÁV pályamester | Steiber Mihály – gazdálkodó paraszt | Alföldi Sándor - gazdálkodó paraszt

Épül a Nyugati Főcsatorna

A Keleti főcsatorna megépítése utána 1963-ban megkezdődött Tiszavasvárinál a Nyugati főcsatorna kiépítése. Az eredeti terveket tartva 1965. december 30-án üzembe is helyezték az új főcsatornát. A főcsatorna hossza ekkor 43 kilométer volt, jelenleg már 70 kilométer. A főcsatorna 8700 hektár halastó vízellátását és több mint 25 ezer hektár szántó öntözését teszi lehetővé, továbbá számos település belvizeinek elvezetését könnyíti meg. A főcsatorna megépítése óriási munka volt, ekkor sok helybeli dolgozott ezen. Naponta 4500 köbméter földet termeltek ki.
A munka megkezdését ez a filmhíradó részlet mutatja be.

Tisza-parti Dalostalálkozó

1966-ban rendezték meg az első Tisza-parti Dalostalálkozót Hankó László ötlete alapján. Az első két találkozó (1966, 1968) még Tiszalökön került megrendezésre, de 1970-től kezdődően Tiszavasvári adott otthon az eseménynek, amire általában minden év májusában sor került. A tiszavasvári művelődés ház akkori igazgatója, Sárga László így jellemezte az eseményt:

"A Tisza-parti Dalostalálkozó megrendezésének a gondolta ebből a községből indult el négy évvel ezelőtt. Néhai Hankó László ének-zene tanár a találkozókkal azt akarta elérni, hogy az egyszólamú éneklés, a kis létszámú, főleg vidéki munkás, parasztkórusok szerény, de mondanivalójában gazdag találkozója legyen ez az alaklom évről évre."

Népzenekutatók a Széles-Keskeny utcában

1957-ben és 1983-ban a településre népzenekutatók érkeztek, akik felvették és lekottázták a helyi cigány népdalokat, amik megtalálhatóak a Zenetudományi Intézet (online) Hangarchívumában. Tiszavasváriból összesen 66 dal található meg a gyűjteményben.

Az archívumban a híres Haga féle cigányzenekartól is hallhatóak felvételek, de nagyon sok más tiszavasvári lakos éneke is meghallgatható. A képen az akkor 27 éves Rostás György által felénkelt Elmentem én a vásárba című dal kottája látható, illetve a felvételhez kapcsolódó egyéb adatok. A dalt ide kattintva lehet eredetiben meghallgatni.

Cukorréparekord Tiszavasváriban

Tiszavasvári mezőgazdaságának egy jelentős része az Alkaloida gyár szükségleteihez igazodott, de a máktermesztés mellett a Tiszavasvári TSZ-ekben nagyszámú dohány-, kukorica- és cukorrépa termesztés is zajlott. A Munka TSZ-ben országos szinten többször is a legjobb terméseredménnyel fejezték be a cukorrépa betakarítást, ahogy erről a Kelet-Magyarország is beszámolt 1986-ban.

Városavató ünnepség

1985 decemberében a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elfogadta Tiszavasvári pályázatát, amely értelmében a település városi rangra emelkedett. 1986. január 22-én tartotta meg városavató ünnepi ülését Tiszavasvári Városi Tanácsa. Az eseményen több mint 500-an vettek részt és a felszólalásokból, valamint sajtómegjelenésekből pontosan látszik, hogy a városi rang megszerzése nem csak a városvezetés munkájának volt köszönhető, hanem a lakosság és a helyi vállalatok óriási léptékű társadalmi munkájának és szolidaritásának eredménye is volt. Minderről így nyilatkozott Sulyok József polgármester a Népszabadságban:

Hosszú évek óta tapasztaljuk, hogy az itt élő emberek, üzemeink mellénk állnak, munkájukkal, pénzükkel — ki mivel tudja — segítik céljaink elérését. Csak egyetlen példa: a Vasvári Pál Általános Iskola bővítésére öt és fél millió forintunk volt. Végül is huszonhárom milliót építettünk be. A különbözetet a társadalmi vállalások fedezték. Az elmúlt öt évben kétmillió-kétszázezer forint jött össze csak a társadalmi munkánkért kapott jutalmakból.

Ez az évforduló így nem csupán a városi rang megszerzésének a napjáról szól, hanem a társadalmi összefogás napja is Tiszavasváriban!

Forrás: (Népszabadság, 1986. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

Robbanás az Alkaloidában

1989. szeptember 20-án az Alkaloida eddigi történetének legnagyobb robbanás következett be a Kémia IV. elnevezésű üzemegységben.

Naplemente zenekar a Ki mit tud? elődöntőjében

1996. szeptember 18-án lépett fel a tiszavasvári Naplemente zenekar az országos Ki mit tud? elődöntőjében.

A Kabay életmű hungarikummá válása

2016. április 19-én került a Hungarikum Gyűjteménybe Kabay János életműve, az értékpiramis 56. megbecsült értékeként. Az értéktárba történő felvételét megelőző kutatás weboldala az alábbi linken érthető el: http://kabayjanos.eu/index.html