1936
Kabay János temetése

1936. február 1-én temették el Kabay Jánost a budapesti Farkasréti temetőben. Az Alkaloida gyár dolgozói nem tudtak részt venni a temetésen, mivel a munka nem állhatott meg, de tiszteletükről és együttérzésükről közösen biztosították a családot. Erről így ír Kelp Ilona a gyár munkásainak küldött köszönőlevelében:
"Köszönettel megkaptam mindnyájuk részvétnyilatkozatát. Tudom, hogy a hideg papír nem tudta azt kifejezni, amit éreztek, s tudom, hogy ha lehetett volna, mind itt lettek volna a koporsója mellett, hogy utolsó útjára kísérjék. Tudomásomra jutott, hogy a munkásság a koszorú megváltására összegyűjtött összeget a gyári özvegyeknek juttatta. Ez olyan szép és megható, hogy sírnom kellett, amikor meghallottam. Mintha csak ő sugallat volna maguknak, annyira az ő akarata szerint cselekedtek. Hiszen a külső cifraságoknál neki ezerszer jobban esik az, hogy azokat segítik, kiket ő már nem tud segíteni. Én és gyermekeim mindig szeretettel gondolunk vissza mindnyájukra, s azokra a szép, boldog esztendőkre, amelyeket a gyárban töltöttünk, s kérem magukat, őrizzék meg az emlékezetét úgy, ahogy ott élt közöttünk, jókedvűen, fiatalon, tele munkakedvvel, akarattal és mindig előre-törve, a szívében tele jósággal és emberszeretettel."
Forrás: John J. Kabay: Kabay János magyar feltaláló élete